Csak rohantam, nem foglalkoztam semmivel, csak rohantam, de
hová? A tetőre, ott egyedül lehetek! Miközben
rohantam a szárnyaim eltűntek. Nagyon fáj a szemem még
szerencse, hogy becsuktam és csak a szemhéjamat érte a vágás, de, hogy tehetett
ilyet Armin? Tudhatná, hogy ettől még ugyan az a személy vagyok.
Közben felértem a tetőre és leültem. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de csak
magamnak okoztam vele fájdalmat. Minden összedőlt bennem egy nap alatt! Ez már
teljesítmény Lena Smith. Sírtam, sírtam és sírtam, mintha csak azt akartam
volna, hogy kifollyon belőlem minden fájdalom.
Hirtelen valaki egy pockys dobozt
nyújtott felém. Hátra hajtottam a fejem és megláttam Violát.
*Viola szemszöge*
Mikor kiléptünk a gyengélkedő ajtaján Lena sírva rohant el előttünk, egyik kezét szorosan a bal szemén tartva.
Castiellel odamentünk Arminhoz, aki szép nyugodttan pakolgatott a szekrényében.
-Armin mit csináltál Lenával?
-kérdeztük szinkronban Castiellel.
-Én semmit. –válaszolta flegmán.
-Armin ne hazudj, éreztem Lenán a vér
szagát. –mondta Castiel. Francba, mit csinált ez a barom?
-Ja, az csak kicsit megvágtam a
szemét, de semmi komoly. –mondta ugyan abban a hangnemben.
-Semmi komoly, épp, hogy sikerült
megnyugtatnom, te ezt teszed. –mondtam.
-Nem mond már, hogy hiszel neki. Ő csak egy hazudós, átkozott pokolfajzat. –Castielnek
ökölbe szorult a keze, amit Armin észre is vett.
-Tévedsz Armin ő Lena! –mondta Castiel idegesen.
-Te csak ne beszélj Castiel, ti
ketten egyformák vagytok. Felőlem mindketten megrohadhattok.
–válaszolta Armin. Castiel emelte volna a kezét, de megfogtam a kezét és a
szemébe néztem. Sikerült lenyugtatnom, semmi jó nem jönne ki abból, hogyha
összeverekednének.
-Castiel gyere, keressük meg Lenát.
Armin ami téged illet nagyot csalódtam benned. –Armin még vetett egy „felőlem aztán” nézést, majd elindultunk Lena keresésére.
-Viola vérszagot érzek a tető felől menny fel te, én a biztonság
kedvéért most elmegyek. –mondta, én pedig bólintottam, majd elment. Felértem a
tetőre és megláttam Lenát, ekkor eszembe jutott mivel tudnám
felvidítani.
Mosolyt erőltettem magamra és felé nyújtottam egy pockys dobozt. Úúú,
nagyon csúnya az a seb a szemén, értem, hogy Armin utálja a sötét angyalokat,
de akkor is ő Lena.
*Lena szemszöge*
-Viola…. –mondtam miközben kivettem
egy pockyt a dobozból. -…köszönöm.
-Figyelj Lena tudom, hogy milyen ez
neked… Tudom, hogy fáj, de megoldjuk…
–Hogy? Hogy lehetne ezt megoldani
Armin szó szerint gyűlöl! –szakítottam félbe.
-Tudod erről az egészről én is csak 1 éve tudok. –mondta Viola.
–Anyukám 8 éves koromban meghalt. Apukám nem akarta elmondani hogyan halt meg, így
eltitkolta a sellő létemet. Tavaly júniusban változtam
át először, ekkor apukám mindent elmondott és beíratott ebbe a
gimibe. –Ezek szerint tudja, mit érzek, legalább is egy részét ő is átélte.
-És anyukád, hogy halt meg? –kérdeztem
halkan.
-Ő volt a sellők szelleme és eltűnt, az átok létre hozása után. –könnyek
gyűltek a szemébe, mire átöleltem. Én már nem sírtam,
elhatároztam, hogy helyre hozok mindent és, ha Viola el tudta fogadni a történteket,
akkor én is képes leszek rá.
-Azért jöttem ide, hogy megvigasztaljalak,
és végül neked kell engem, ironikus nem. –mondta mosolyogva miközben letörölte
a könnyeit. –Na, akkor menjünk el Rosahoz ő tud segíteni a szemeden, de előbb fedjük le valamivel. –lementünk a gyengélkedő be és kerestünk egy szemfedőt.
Rosa ilyenkor mindig Lisanderéknél
van így arra indultunk.
Mikor oda értünk Lisander nyitott
ajtót.
-Sziasztok! –mondta, majd rám nézett.
–Mi történt? –kérdezte meglepetten.
-Hosszú sztori, mindjárt elmondom. Itt
van Rosa? –mondta Viola.
Folytatás következik…..
Folytasd szuper. :)
VálaszTörlésKöszi! Már dolgozok rajta. :)
Törlés