Izgatottan keltem, alig várom, hogy megmutathassam Alexynek az
erőmet. Az első órám úgy is elemtanóra, ez kapóra jön.
Szeles idő van ezért felvettem egy sálat, az időjárás kezd
őszből télbe fordulni.
A folyosón megláttam Alexyt és megszólítottam.
-Hello!
-Szia! –felelte unottan.
-Van egy meglepetésem! –mondtam mit sem törődve a köszönésével.
-Aha, az jó. –mondta ugyan abban a hangnemben.
-Alexy figyelsz te rám egyáltalán? Mi a baj? –kérdeztem.
-Jaj! –megrázta a fejét –Bocs, csak elgondolkodtam, tudod tegnap
jött haza a bátyám és elég nagy felfordulás van otthon –mondta.
-Semmi baj.
-Mit is akartál mondani? –éppen akkor szólalt meg a jelző csengő
mikor ezt kimondta.
-Majd meglátod, gyere, menjünk órára.
Az óra elkezdődött, mindenki a gyakorló helyére ment. Megfelelő
pózba álltam és elő hívtam a tüzet.
Így már sokkal egyszerűbb volt, mivel tudtam mire kell
gondolnom. Alexy meglepődött, majd elmosolyodott.
-Gratulálok, mikor sikerül először előhívni?
-Tegnap gyakoroltam egy kicsit. –füllentettem.
-Ez szuper, most már gyújtogatni is tudsz. –mondta Armin egy
taps kíséretében, miközben elhaladt mellettünk.
-Ne is törődj vele. –mondta Alexy, miközben megvető pillantást
vetett testvére felé.
A 4. óránk tesi volt. 10 kör futás (szenvedés) után, a tanár
eldöntötte, hogy az egész osztály kosárlabdát fog játszani.
Szerencsére se Arminnal, se Amberékkel nem kerültem egy
csapatba.
A tanár feldobta a labdát és elkezdődött a játék.
Amberék csapata, persze nem csalásmentesen 2 ponttal vezetett az
óra vége felé. (Akik nem tudnák, azoknak mondom, hogy a kosárlabdában
kettesével számolják a pontokat, azaz egy kosár két pontot ér.)
Viola lepasszolta nekem a labdát, ezzel lehetőséget adva nekem
arra, hogy pontot szerezzek. Megindultam a labdával, első akadályom Lisa volt,
akit sikeresen kicseleztem, a második pedig Charlott, mikor őt is kicseleztem
már biztosra vettem, hogy pontot szerzek, de hirtelen feltűnt Armin. Már éppen
ugrottam volna, mikor Armin kibuktatta a még földön lévő lábamat, ennek
hatására fájni kezdett a tegnapi sebem, ezért elengedtem a labdát és mind a két
kezem a sebre tettem. Ez szörnyű ötletnek bizonyult, mivel így fejjel telibe
kaptam a padlót. Ezek után minden elsötétült.
A gyengélkedőben ébredtem, körül néztem először azt vettem
észre, hogy kint már sötét van, másodszor azt, hogy a nővér is itt van.
-Végre felébredtél, az egyik barátod Alexy hozott ide azt mondta
beverted a fejed. –mondta a nővér.
-Igen, emlékszem. –próbáltam felállni, de picit elkezdett fájni
a lábam.
-Ezek szerint a lábad is meghúzódott, várj, bekötöm. Tudod a
barátod elmondta mi történt, ezért gyanítottam, hogy meglesz húzódva a bokád.
-Köszönöm, innen már
megoldom én is, összeszedem a cuccomat és indulok haza. –mondtam.
-Rendben, akkor, szia! –köszönt el, majd elviharzott.
Mikor becsuktam a szekrényem ajtaját észre vettem, hogy Armin
ott áll.
-Jesszus Armin! A szívbajt hoztad rám. –mondtam.
-Gyere a tenger partra. –mondta, majd hirtelen eltűnt.
Gyorsan a tenger partra siettem, ahol meg láttam őt egy kövön
ülve egy íjjal.
-Úgy gondoltam lerendezhetnénk ezt minden gyerekes csíny nélkül
éretten harccal. –mondta, mire megdermedtem.
-Hülye vagy miféle megoldás ez? –kérdeztem.
-Ha úgy tetszik ez egy kihívás és gyáva, vagy ha nem fogadod el,
de csak, hogy ne nyafogj, kérhetsz valamit, ha nyersz. –felelte határozottan.
-Rendben, ha nyerek, megpróbálsz elfogadni. –mentem bele a
játékba, mindennél jobban szeretném, hogy kibéküljön velem.
-Felőlem. –mondta vigyorogva és idedobta nekem az íjat, én pedig
eldobtam a sálamat. Vigyáznom kell, én csak addig akarom támadni míg el nem ájul, de az ő szándékait nem ismerem.
Próbáltam óvatos lenni, de ő nem kímélt, egyből éles jégkristályokat lőtt ki
felém, amik közül kettő sajnos súrolta a lábamat. Tűzgolyókat lőttem ki a
kezemből és az egyik eltalálta a karját, sikerült eloltania a tüzet, de kicsit
megégett a karja. Hirtelen rossz érzés fogott el, ez nem olyan volt, mint mikor
Alicanak segítettem, itt csak Armint bántottam. Ekkor jöttem rá, hogy én nem
tudom bántani Armint, egyszerűen képtelen vagyok rá. Sajnos nem hagyott sok
időt gondolkodni mivel folyamatosan támadott. Próbáltam kitérni a támadásai
elől, de hiába a legtöbb célba talált.
Még sikerül két jobbost
behúznom neki, de az ez után következő támadása akkora fájdalmat okozott, amit
már nem bírtam elviselni. Elájultam.
Folytatás következik…..
Folytasg nagyon jo
VálaszTörlésKöszönöm! Már rajta vagyok az ügyön. :)
Törlés