Eljött a bál napja, nagyon izgulok. Alig várom, hogy elkezdődjön
a bál. Éppen most megyek Rosahoz készülődni. (Rajtam kívül Viola, Kim és Iris jön
még Rosához.)
Úgy látszik az osztályunkból mindenkinek van párja azaz, ha
Amber rátudott venni valami szerencsétlent, hogy menjen vele.
Ja, igaz is Alexy végül elhívta Violát. Pont a kutya hajkurászás
napján. Viola és Alexy kettesben maradtak hazafelé menet és Alexy akkor
elhívta, majd haza is kísérte. Viola viszont nem bírt magával, így átjött
hozzám és elmondta nekem.
Megérkeztem Rosa házához, amiről Rosa nem hazudott és azonnal
felismertem. Ez volt az egyetlen egy lila ház fehér ajtókkal az utcában.
Becsöngettem és egy rövid fehér hajú, ég kék szemű nő nyitott
ajtót, aki valószínűleg Rosa anyukája, de nem nézz ki többnek harmincnál.
-Jó napot!
-Szia, te nyilván Lena vagy. A többiek már mind itt vannak.
Kerülj beljebb! –mondta, majd be tessékelt a házba. Egy „mini folyosón”
találtam magam, 4 lila fal között, amin jobb és bal oldalt is három-három ajtó
állt. Az egyetlen bútor egy fehér cipős szekrény
volt.
-Rosa szobája jobbról a harmadik. –mondta a nő majd belépet a baloldalon
található első ajtó mögé, ami ahogy elnézem a konyhába nyílik. Nem bámészkodtam
tovább beléptem a szobába, amit a nő mondott. Számítottam rá, hogy Rosa szobája
„kicsit” másabb lesz, mint az enyém, de akkor is magával ragadott a látvány. A
szoba önmagában hatalmas volt, fehér padló szőnyeggel és lila falakkal,
amelynek lila színe átmenetben volt sötét- és világos lila között. Bal oldalt
egy hatalmas francia ágy helyezkedett el a fallal, egyszínű ágyneművel. Vele
szemben egy sminkelő asztal volt (természetesen fehér), egy hatalmas tükörrel,
amely keretként lila „pamaccsal” volt körül véve. Ezeken kívül a szobában volt
még 3 szekrény, egy író asztal rajta egy laktoppal és egy hatalmas tévé.
-Szia! – köszönt Iris, aki az ágyon ült, mögötte Rosaval, aki
éppen a haját fonta be.
-Hello, Lena! Ülj le! – mondta Rosa szemével maga mögé mutatva.
Kim és Viola is köszöntek. Én pedig engedelmesen leültem az ágyra. –Na és most
muti a ruhát! –elő vettem a ruhámat, mire Violáék is odajöttek.
Megcsodálták a ruhámat, megdicsérték és ezek után neki láttunk a
„komoly” készülődésnek.
Először mind annyian fel vettük a ruháinkat:
Iris ruhája
Kim ruhája
Viola ruhája
Rosa ruhája
Következő lépésben pedig meg csináltuk egymás haját (kivéve
Irist, akinek kész volt). Az enyém speciel maradt simán kiengedve.
Utána jött a smink… Még soha életemben nem használtam sminket.
Szóval az enyémet Rosa csinálta meg és külön kikötöttem neki, hogy ne menjen
túlzásba.
Nem sokkal miután végeztünk betoppantak a fiúk.
*Armin szemszöge*
Mire odaértünk a lányok már teljes harci díszben voltak. Lenán
egy lila rövidruha volt (nem az a teljesen rövid, hanem az, ami épp, hogy
takarja a térdet), haja szabadon omlott a ruha által szabadon hagyott vállaira.
Csak most vettem észre, hogy mennyit nőtt a haja. Január elején még épp, hogy
csak leért a tarkójáig, most pedig kb. két centivel a válla alá ér.
Mire feleszméltem már mindenki odament a partneréhez, így én is
ezt tettem.
-Szia! –nyögtem ki.
-Sz-szia! –mondta kicsit remegő hangon, miközben mosolyogva rám
nézett lélegzetelállító, mély lila szemeivel.
-Gyönyörű vagy! –mondtam.
-Köszönöm. –mondta az arcán még mindig jelenlévő pírrel. –Te is
jól nézel ki, jól áll az öltöny és a csokornyakkendő. –mondta, majd
megköszöntem a bókot. Ezek után megindultunk kifelé. Az utcára kiérve eszembe
jutott, hogy elfelejtettem odaadni Lenának a neki szánt rózsát.
-Lena ez a tied. Bocsi, elfelejtettem bent odaadni. –átnyújtottam
neki a rózsát.
A holdfényében még szebbnek tűntek a szemei, szinte ragyogtak.
*Lena szemszöge*
-Óóó… ez gyönyörű. Köszönöm. –mondtam az előttem álló
csokornyakkendős fiúnak.
-Semmiség. –mondta, majd beszálltunk a limuzinba. Udvariasan előre
engedett és becsukta utánunk az ajtót. (Mi szálltunk be utoljára. Tényleg még
nem is említettem, hogy Kim párja nem más, mint Castiel. Jól kijönnek egymással
és a stílusuk is hasonló.)
Igen-igen. Én sem gondoltam volna, hogy egy nagy limuzinban
fogunk menni a bálba. Őszintén szólva azt hittem majd gyalogolunk. Azon
elmélkedtem mennyibe kerülhet egy ilyen limuzinnak a kibérlése, mikor a
mellettem ülő Armin kezét az enyémre tette, arra, amellyel mellettem az ülésen
támaszkodtam.
Felnéztem Arminra, de ő az ellenkező irányba bámult és úgy
látszott arcán enyhe pír jelent meg. Önkéntelenül mosolyoghatnékom támadt a
helyzeten. Keze alatt megfordítottam az enyémet és megragadtam az övét. Elfordítottam
a fejemet, de a szemem sarkából láttam, hogy hirtelen felém fordul és ő is
elmosolyodik.
Pontosan 20:00-kor léptünk be a tornaterembe, melyet mese szépen
kidíszítettek az eseményre.
Melody üdvözölt, minket. Aki meglehetősen kitett magáért. Melody
ruhája:
(És úgy látszik nem érkezett egyedül, mivel Nathaniel ott áll
szorosan mögötte és a vállára tette a kezét.)
A többiekkel puncsot iszogatva beszélgettünk, mikor elindult egy
lassú szám és hirtelen mindenkinek kedve támadt táncolni, így letették a
puncsukat és elindultak a táncparkettre.
-Szabad lesz egy táncra? –tette fel a kérdést Armin.
-Ööö… Tudod van egy kis probléma… Nem tudok táncolni. –feleltem
szememet lesütve.
-Naaa…, nem baj az. Majd segítek, csak kövesd a lépéseimet. –mondta.
-Jól van. –egyeztem bele, majd leraktam a puncsom és a rózsát.
Armin egyik kezét a vállamra, másikat pedig a derekamra
helyezte, érintésétől enyhén megremegtem. Hasonlóképp én is a vállára és a derekára
raktam a kezemet, majd táncolni kezdtünk. Armin lassan lépett lábával egyszer
előre, majd hátra, előre, majd hátra és így tovább. (Itt a zene: https://www.youtube.com/watch?v=8UHBkWrzZ-Q)
Egy kis idő múlva azt vettem észre, hogy már nem a lábamat
nézem, hanem egyenesen az előttem álló fiú két gyönyörű szemébe nézek. Teljesen
elvesztem a szemeiben, hallom körülöttünk a zenét és a boldog kacajokat, de úgy
érzem, mintha a levegőben lennénk, és ott táncolnánk. Számomra megszűnt az
egész világ létezni és csak az előttem álló fiú létezik, akinek arca lassacskán
közelít az enyémhez.
Hallom, hogy a zene még nem ért véget, de az igazgatónő
elkezdett beszélni. Valószínűleg kihirdeti a bálkirályát és királynőjét, de ez
most egyáltalán nem tud érdekelni. Ajkainkat milliméterek választják el, mikor…
Folytatás következik.....
Elragadott a kiváncsiság!!!! Folytasd >w<
VálaszTörlésMár bele kezdtem. :)
TörlésItt abbahagyni :( pont a legjobb résznél! XD
VálaszTörlésFolytatást ^^>
Óóó... Hidd el lesz még jobb is, azaz ... mindegy nem spoilerezek. :3 XD
TörlésMikor...??? Ne csinald maaar :c Nagyon jo lett es minnel elobb folytasd :3 :)
VálaszTörlésKöszi! :) Már elkezdtem írni.
TörlésMikor folytatod?
VálaszTörlésMegpróbálom vasárnap felrakni a részt. Azért csak akkor, mert nekem szombaton suli, de megteszem ami tőlem telik. ;)
Törlés