48. rész

Sziasztok! 
Bocsánat, amiért eltűntem. Az iskola és egyéb iskolához köthető dolgok miatt kellett ez a kis szünet. Közben is folyamatosan próbáltam írni, de ahogy észre vehettétek ez nem nagyon jött össze... (Minden nap közöltem a családtagjaimmal és a barátaimmal, hogy: "Még mindig nincs új rész... Szerinted megköveznek?)
Na, remélem nem készítettétek elő a köveket, de ha mégis megtettétek volna, akkor mielőtt felpattannátok a buszra ezt még olvassátok végig.
Mostantól megpróbálok visszaállni a hetente egy részes menetrendre, de az új részek írásán kívül tartogatok nektek még mást is.
Már láthatjátok, hogy elkezdtem kiírkálni a szereplőket és apránként haladgatok vele. Ezen kívül nyáron szeretném átírni az eddigi részeket, pánikra semmi ok csak kicsit javítok rajta, a történet nem fog válltozni. Ezt azért érzem szükségesnek, mert két éve, mikor elkezdtem írni kissé más volt a stílusom, a szókincsem, stb. A díjakat is kifogom rakni, de szerintem most jobban örültök neki, ha a részekre koncentrálok.

Ennyit szerettem volna. Jó olvasást! Remélem tetszeni fog! ;)

Megérkeztek. Andy és Alexy kiszálltak a kocsiból és a hátsó ajtókhoz sétáltak. Bent Lena és Armin kéz a kézben aludtak, válluk és a fejük összeért, miközben halkan szuszogtak.

Alexy elmosolyodott. Andy-t viszont csöppet sem hatotta meg a jelenet. Alexy és Andy kiemelték Armin-t a kocsiból és ketten be támolyogtak vele. Mi után sikeresen bevitték Armin-t visszamentek Lena-ért, aki addigra már teljesen kiterült a hátsó ülésen.

Alexy felhorkantott. Lena elég viccesen festett.

Andy viszont elfintorodott. Ez feltűnt Alexy-nek.

-Csak a faja miatt utálod ennyire? –kérdezte Alexy –Mármint így is utálod, hogy kiderült róla, hogy nem is bukott angyal?

-Félig akkor is démon, de ebben azért még kételkedem. Egy angyal-démon félvér? Ez annyira lehetséges, minthogy egy macskának és egy egérnek közös kölyke legyen. Csak azért hagytam életben, mert érdekel az igazság. –felelte Andy fapofával, miközben egy pillanatig sem vette le a szemét Lena-ról. Egy pár pillanat tétovázás után a lány felé nyúlt.

-Majd én beviszem. –Alexy védelmezőn kinyújtotta a karját, hogy Andy ne kerülhessen közelebb Lena-hoz.

-Ennyire bízol bennem? –húzta fel a fél szemöldökét Andy –Nem csinálok vele semmit. Te addig parkolj odébb, úgy látom, jönnek a többiek. –Alexy továbbra is gyanakvón nézett a testvérére. –Tényleg nem csinálok semmit! Ígérem! –Alexy vonakodva, de hagyta a bátyjának, hogy kiemelje Lena-t a kocsiból és felvigye az emeletre.

Az emeleten a szó szoros értelmében ledobta a vendégszobában lévő ágyra. Lena teste összerándult, de pár pillanattal később már ismét békésen szuszogott tovább. Andy továbbra is a lányt nézte. A kérdés eddig is eléggé foglalkoztatta: Mit akarhat? Kinézetre csak egy gyenge lánynak tűnik, főleg így, hogy alszik… Amit a kihallgatáskor mondott… Tényleg nem lennének hátsószándékai?

Andy ajtó csapódást hallott. Ezek szerint itt vannak. –gondolta, majd kisétált az ajtón és lement a földszintre, ahol dühös tekintetek fogadták.

-Elméletileg ez az én házam is, szóval ne nézzetek úgy rám, mintha nem illenék bele a képbe. –arca beszéd közben semleges maradt, semmiféle érzelmet sem lehetett leolvasni róla. –Főzök egy kávét. Kér valaki? –senki nem válaszolt –Ha nem, akkor nem. –vonta meg a vállát Andy, majd elindult a konyhába.

-Értem én, hogy testvéretek, de akkor sem szimpli nekem a srác. Főleg az után, hogy le akarta lőni Lena-t… -Castiel még mindig az ajtót figyelte, ahol az imént Andy belépett a konyhába.

-Na, meg azaz eset, amikor nála volt napokon keresztül gondolom a vallatás nála sem a békés bájcsevej szinonimája. –fűzte hozzá Rosa.

-Szemmel kell tartanunk, de először, ami fontosabb Armin-ékkal kell foglalkoznunk. –mondta Alica.

Ezek után beosztották egymás között ki mit fog csinálni. Castiel és Lisander figyelik Andy minden mozdulatát, Alexy és Viola várja, hogy Lena felébredjen, Rosa és Alica pedig Armin-nal törődik.

-Te meg hová indultál? –kérdezte Castiel Andy-től, aki már fellépett az első lépcsőfokra.

-Baj, hogy megnézem hogy van a testvérem, vagy, hogy érdekel fel kelt-e a korcs végre? –felelte, úgy, hogy vissza sem nézett.

-Szóval, ha nem bukott, akkor korcs? –szólalt meg egy hang fentről. –Ugye tisztában vagy vele, hogy ennyi erővel ezt nekem is mondhatnád? Hiszen én is félvér vagyok. –Alica hangja megremegett.

-Az más…

-Mégis miben? Ne gyere itt azzal, hogy ő démon-angyal félvér, én meg alakváltó vagyok, aki örökölte a szörnyvadász tehetségeket!

(Ismét itt van, a Zsófiféle okítsuk a fehérnépet rész. Ezúttal a szörny vadászokról fogom jártatni a számat.

Szörnyvadászok:

Történet: A szörnyvadászat a kontrolálatlan vámpírok miatt terjedt el. 

Feladatuk: A szörnyvadászok azok a lények, akiknek küldetésük fenn tartani a rendet és kellőképp elbánni azokkal, akik azt feltételezik magukról, hogy ők maguk minden és mindenki fölött állva bármit megtehetnek. 

Képességek: Rendkívül érzékeny a lélekenergia érzékelő képességük.

Egyebek: Mindig kiképzésben részesülnek.

A szörnyvadászok nem számítanak külön fajnak, de néhányan annak számítják.)

-De te is tudod, hogy a szörnyvadászok nem tartoznak külön fajba!

-Nézőpont kérdése, de nem ez a lényeg, hanem hogy egyáltalán nem tekinted embernek Lena-t! Azt hiszed nem tűnt még fel, hogy egyszer sem mondod ki egyenesen a nevét! Mindig valamilyen jelzőt használsz a neve helyett! Pedig nem nehéz négy betű, két szótag Le-na, ennyi! –Alica szinte már ordított.

-Attól, hogy ordítasz, nem fogom másképp látni a helyzetet. –elindult felfelé a lépcsőn –Nem bízom abban a korcsban, attól még, hogy tett egy pár jó dolgot, nem fogok vakon bízni benne.

-Te is tudod, hogy csak indokokat gyártasz magadnak, hogy ne kelljen embernek tekintened. –Alica a bátyját figyelte, aki ekkora már mellé ért. –Minden alkalommal, amikor kimondod a korcs szót magadat csapod be. –Andy nem nézett a szemébe, szótlanul elment mellette és Armin szobája felé indult.

Folytatás következik.....