49. rész

Andy-t, mintha savat nyelt volna, úgy marták belülről húga szavai. Nem akarta beismerni, de tudta, hogy Lena más, mint az általa kialakított kép a pokolbeli lényekről. Még, ha a testvéreinek igaza is van, ő már eldöntötte mit fog tenni…

Andy kopogás nélkül belépett a szobába, ahol Rosa a fekvő Armin mellett ült az ágyon, a két kezét fölötte tartotta, miközben az ujjai között kékfény táncolt.

Mikor megérzi Andy jelenlétét ujjai között kialszik a kék fény és felugrik az ágyról.

-Hogy van? –Andy mit sem törődve az előző reakcióval, teszi fel a kérdést.

-Stabil az állapota. Az visszaváltozás már jócskán a felénél jár. Ez kissé megviseli a testét, de kifogja bírni. –felelte Rosa félig felhúzott szemöldökkel.

-És a korcs?

-Csak nem fogadod meg Alica tanácsát? Hallottam mindent és igaza van. Legalább próbáld meg!

-Kislány…

-Rosa! –vágott közbe mérgesen Rosa.

-Rosa nem tudsz te rólam semmit, tehát megkérlek rá, hogy ne üsd bele az orrodat. –Andy hangjából a szokásos komolyság csepeg. –Visszatérve a kérdésre, hogy van a ko-… a lány?

-Egy fokkal jobb… -Rosa elgondolkodva méregeti a fiút- Neki is stabil az állapota, bár rengeteg vért vesztett. Még épp időben értünk oda, ha később érkezünk, már semmit sem lettem volna képes tenni. Rengeteg folyadékra van szüksége, de megmarad. –írta le Lena állapotát.

-Értem. –fél percig némán bámulták egymást, majd Alexy toppant be a szobába.

-Lena felébredt! Gyere, Rosa! –mondta mosolyogva. Rosa Andy felé fordult.

-Nem történik semmi, ha itt hagylak az öcséddel?

-Ugyan… Ha akartam volna vele bármit is tenni már rég megtettem volna. Nem hibáztatom az öcsémet a szörnyű ízlése miatt…

-Akkor ezt meséld is el neki, ha felébredt… Magatokra hagyunk. –mondta Rosa, majd elindultak. Vonakodva bár, de mindketten úgy gondolták, hogy Armin-nal nincs semmilyen rossz szándéka.

*Lena szemszöge*

A fény először vakít, de miután hozzászokik a szemem, felismerem, hol vagyok.

Ez Armin-ék házának a vendégszobája, az ideiglenes otthonom.

-Lena! Lena! –szólongatott lelkesen Alica.

-Már felkeltem, jól van, nyugi! –mondtam mosolyogva. Felülni nem volt erőm, így csak a fejemet fordítottam felé.

-Nocsak, Csipkerózsika is köztünk van végre! –szólalt meg Castiel, aki épp ebben a minutumban lépett be az ajtón.

-Ha két liter vérrel kevesebb lenne a szervezetedben, te se nagyon lennél magadnál. –Castiel után Rosa lépett be az ajtón.

-Tényleg Lena, nem szeretnél minket beavatni abba, hogy honnan tudtad, hogy Armin visszaváltozik, ha iszik két litert a véredből? –érdeklődött Lisander.

-Elég hosszú történet…

-Időnk, mint a tenger. –felelte Rosa.

-Amanda, a vámpírlány ismerte a szüleimet… Az anyám annak a démon családnak a tagja, akik elrabolták őt az otthonából és vámpírrá tették. 8 éve, a menny és a pokol lezárásában is benne volt a keze. Nem véletlen, hogy a fejemből pont az első 8 évem esett ki. Azon a 8 évvel ezelőtti napon elrabolt engem és felhasznált, hogy lezárja a mennyet és a poklot, mivel én pontosan feles a vagyok, teljes mértékben megfeleltem erre a célra. Ezek után végezni akart velem, de elhibázta, így csak az emlékeim tűntek el. –sóhajtottam –Amíg most nála voltam megtörte a varázslatát és egy pár emlékfoszlány már visszatért. Lassacskán visszanyerem az emlékeimet…

Ezek után kérdezgetni kezdtek. Mi után többé-kevésbé kielégítettem a kíváncsiságukat, rákérdeztem, hogy hogy van Armin. Rosa-tól kaptam választ, állítása szerint Armin rendben van, a visszaváltozása is szépen halad, ha jobban leszek, átmehetek hozzá és erről én magam is meggyőződhetek.

*E/3 szemszög*

Andy leült az ágy szélére és várt. Mindenki el van foglalva Lena-val, nem sokára itt a lehetőség…

Miközben a tervet ismételgette magában, Armin mozgolódni kezdett. 

-Andy…? –Armin lassan felült az ágyban.

-Talált-süllyedt. Van miről beszélnünk öcskös.

Folytatás következik.....