55. rész

 Sziasztok!

A rész nagy része már szerencsére kész volt így már ma képes voltam kirakni. ;) 

Jó olvasást!

Érdektelenségemet csekély meglepettség váltotta fel.

A többiek rám néztek, a tekintetüket vállrándítással viszonoztam. Még egy utolsó pillantást vetettek igazgatónőre, majd magunkra hagytak minket.

Miután becsukták maguk mögött az ajtót az igazgatónő az előttem lévő széken helyezkedett el és a tekintetemet kutatta.

-Nem vagy túl jó színben, gyermekem –jegyezte meg, válaszul csak kifújtam a szememből egy hajtincset -, de most nem ezért vagyok itt. Bizonyára emlékszel a nővéremre, Amanda-ra.

Igaz is említette, hogy a húgának köszönhetem, hogy a végén meglátogatott a fejemben.

Akármilyen rossz passzban is voltam átfutott a fejemen a cinikus gondolat, hogy egyre többen látogatnak meg a fejemben, akár vendéglőt is nyithatnék.

-Említette, hogy van egy húga, ezek szerint maga az –feleltem egy bólintás kíséretében.

 -Így van, a lényeget már biztos tudod, azt, hogy mit tett Amanda veled, a családoddal, a szellemekkel…stb. –belenyúlt a táskájába és elővett egy könyvet- Ez a nővérem…, akarom mondani az édesanyád könyve volt, amit a nővérem eltulajdonított tőle. –ekkor az asztalra tette és láthatóvá vált a borítón a cím, Misztikus lények A-Z.

-Már volt szerencsém találkozni a könyvvel, az első könyvtárba tett látogatásom során szó szerint magához vonzott.

-A nyakláncod lehet az oka, a kulcs a könyvhöz tartozik, édesanyád biztos felruházta egy minimális mágikus erővel arra az esetre, ha bármi történne.

-Nem értem miért olyan fontos ez a könyv és, hogy mit ért az alatt, hogy a kulcs a könyvhöz tartozik.

-Ha ideadod egy kicsit a kulcsot, megmutatom-levettem a nyakamból a láncot és átnyújtottam neki. –Első ránézésre csak egy közönséges könyv, de ha ezt csinálod az utolsó oldallal… -a kulcsot az üres utolsó oldalnak nyomta és hitetlenkedve figyeltem, ahogy a kulcs elmerül a lapban és, ahogy elfordítja a kulcsot a lap még több lapra esik szét. –Ha becsukod a könyvet, a lapok újra eltűnnek, ilyen egyszerű a trükkje- elém csúsztatta a kinyitott könyvet.

Az új oldalakon különböző feljegyzések voltak, néhány helyen ábrákkal ellátva, Amanda igazat mondott, a címeket átfutva már láttam, hogy ebben a könyvben minden szükséges információt megtalálok.

-Ezek a pokolbéli kutatások feljegyzései, mindig az uralkodó család legidősebb gyermeke örökölte meg a könyvet, így került végül az anyádhoz. Ebben a könyvben mindent megtalálsz ahhoz, hogy újra láthasd a családodat –elgondolkodtam.

-És honnan tudja, hogy a családom még életben van? –tettem fel a kérdést - Még sok mindent nem tudok, de annyi leesett, hogy se az angyalok, se a démonok nem lehettek oda a tudatért, hogy a szüleim együtt voltak.

-Van rá esély, mivel mindkét faj esetében van egy komolyabb büntetés a halálnál.

-És mi lenne az? –nyeltem nagyot.

-A szárnyak. Mindkét faj nagy jelentőséget tanúsít a szárnyaknak, ha valakinek a szárnyát szegik, azt automatikusan kiközösítik és lenézik, ez a legnagyobb megaláztatás, amit egy démon és egy angyal el tud képzelni –lehet amiatt van, hogy én csak pár hónapja tudok róla, de én nem éreztem át ennyire a szárnyak jelentőségét. Persze szerettem a gyönyörű, éjfekete tollakat, de ha választanom kéne az életem és a szárnyaim között, én egyértelműen az életemet választanám. Ezért is lehet, hogy kicsit megkönnyebbültem ezt hallva. Legalább van esély rá, hogy életben vannak.

-Egyébként miért segít nekem igazgatónő? Mi haszna abból, ha kinyitom a menny és a pokol kapuit? Semmi garancia nincsen rá, hogy nem tör ki megint a háború –az arca minden rezzenését figyeltem, ez azért elég gyanús volt.

-Csak a nővérem baklövését próbálom helyre hozni… és egyedül amúgy sem lennél rá képes. Alig tudsz valamit a szellemekről, arról, hogy hol vannak, meg végképp fogalmad sincs. –oké, ilyen stílusban sem hallottam még az igazgatónőt beszélni.

-Ezt vehetem úgy, hogy továbbra is segíteni fog? –kérdeztem bizakodóan.

-Eddig is mindenben segítettelek. –értetlenül néztem rá- Szerinted ki juttatott be abba az árvaházba? Lehet nem volt túl fényes, de gondolom te is tudod, hogy a legtöbbhez képest az ottani helyzet leányálom. Később, amikor tudtam, azt is elintéztem, hogy elhagyhasd a bentlakásos iskolást, szerinted másképp 18 év alatt elengedtek volna? –a szemeim elkerekedtek- És azt is elintéztem, hogy a C osztályba kerülj. Szóval elég sok mindenben benne volt a kezem –idiótának éreztem magam, amiért ez eddig eszembe sem jutott. Az igazgatónő sóhajtott egyet, majd így folytatta:- Látom rajtad eléggé meglepődtél, de a lényegre térnék. Hogy újraláthasd a szüleidet ki kell nyitnod a kapukat, hogy kinyisd a kapukat pedig helyere kell hoznod a nővérem baklövéseit. Ráadásul rengetegen vannak a barátaid között, akik rokoni kapcsolatban állnak valamelyik szellemmel. Ezeket figyelembe véve hajlandó vagy végig csinálni? -már eldöntöttem, hogy végig csinálom. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg újból kitör a háború, de lesz még időm ezen agyalni, most első a családom. Több, mint 8 éve nem láttam őket, sőt nem is emlékeztem, hogy van e egyáltalán.

Tehát határozottan, a szemébe nézve igennel feleltem.

Folytatás következik.....