-Ő mit keres itt? -fordult a testvérei felé Armin, közben olyan fejet vágott, mintha allergiás lenne rám. Kicsit fájt, de inkább csak szem forgatva én is Alica-ékra pillantottam.
-Ezt akartam elmondani... Lena itt lakik -jelentette ki Alica.
-Hogy mi? -akadt ki Armin.
-Azt hittem csak később nézel be -szólaltam fel flegmán, miközben egy tányérért nyúltam, hogy tejet önthessek bele, de ahogy megfordultam a tejért, Alica levegő után kapott.
-Te jó ég! Mi történt a nyakaddal? -kérdezte aggódva.
Basszus meg is feledkeztem róla. Le kellett volna ellenőriznem a tükörben mennyire maradt nyoma, de teljesen elfelejtettem.
-Hát öhm, szóval -kezdtem sóhajtva- tegnap mikor kimentem levegőzni megtámadtak és Armin védett meg. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de tegnap este a buliban nem lett volna olyan egyszerű. A helyzet az, hogy vannak, akiknek nem tetszik, amit művelek, ezért kitalálták, hogy eltesznek láb alól. És bár a bátyádnak nincs ínyére, hogy mellettem áll az ügyben, de mégis a támogatóim táborát gyarapítja. Jól mondom Armin? -a vége egy kicsit gúnyosra sikeredett, de ennyi azért kijár nekem. A tekintetem találkozott a feketehajú fiúéval, épp gyilkos pillantással méregetett, ami bár jól nem esett, de legalább más érzelmet is sikerült kiváltanom belőle, mint az undor...
-Tényleg nem emlékszel Lena-ra, Armin? -kérdezte Alica lágy hangnemben. Armin egy pillanat erejéig hallgatott, nem felelt azonnal.
-Honnan kéne? -vonta fel végül a szemöldökét. Csak akkor jöttem rá, hogy reménykedtem, amikor a reakcióját látva és a válaszát hallva összeszorult a szívem.
-Sehonnan, Andy kitörölte őt az emlékeidből -felelt a húga helyett Alexy.
-Már miért tett volna ilyet?
-Azért, mert jártatok. Lena-val egy pár voltatok -adott választ Alica. Feszülten vártam hogyan fog reagálni. Bár voltak reményeim, de csekélyek, így nem is csalódtam nagyot.
-Na, ne szórakozz már! -még enyhén fel is nevetett- Én vele? Kizárt dolog!
-Pedig így volt -mondta Alexy, közben én beleszórtam a müzlit a tejbe.
-Rögtön a pápával nem akartok összeboronálni? -kérdezte gúnyosan, mire én hangosan sóhajtva leestem egy szabad székre a kajámmal együtt.
-Isteneeeem! Hagyjuk, azt hisz, amit akar! -nem néztem rá, így fogalmam sincs milyen arcot vághatott. Egy kis ideig csend volt, aztán témát váltva újra beszélni kezdtek. Én csak csendben ültem és ettem, a szememet a müzlis tálon tartva. Nem tudtam mit kezdeni vele, minden igyekezetem ellenére megbántva éreztem magam.
A következő napokban Armin árnyékként követett, akárhova is mentem. Ezek szerint tényleg elhatározta, hogy meg fog védeni. Visszaköltözött Alexy-ékhez, így nem csak nap közben tudott felügyelni rám. Közelebb viszont nem kerültünk, mindig tartotta a... minimum 200 lépés távolságot. Nagyon úgy tűnik derengeni sem nagyon derengett neki semmi. Én pedig nem akartam ezt az egészet erőltetni. Lehet az volna a legegyszerűbb, ha hagynám a francba.
A "mennybe menetelem" napja vészesen közelített, ami miatt egyre feszültebb lettem. Viola-nak rengeteget panaszkodtam a félelmeimről, ő pedig mindig igyekezett megnyugtatni, vag százezerszer elmomdta, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.
Egyik nap egy frissítő zuhany után a konyhába tartottam, amikor beszélgetés hangja ütötte meg a fülemet.
-Kicsit azért lehetnél vele kedvesebb, elég baja van a nélkül is, hogy úgy néznél rá, mint a véres rongyra -oktatta ki Armin-t Viola.
-0-24-ben ügyelek rá, hogy ne nyírják ki egy óvatlan pillanatában. Bár ki nem állhatom a helyzetet, kénytelen vagyok ezt tenni, had ne kelljen már legalább jó pofát vágnom hozzá.
-Tudom, hogy Alexy-ék már elmondták, hogy a barátnőd volt, de én is csak ezt tudom felhozni. Szeretted őt és, ha emlékeznél rá most is szeretnéd és nem bánnál vele így -erősködött Viola.
-Ha igaz is, hogy a bátyám kitörölte az emlékeimet róla, akkor sem hiszem el, hogy valaha is együtt voltunk. Egyszerűen gyűlölöm, és nem tudom elhinni, hogy valaha el tudtam volna ezt felejteni. De ha így is volt, akkor ezúttal magam fogok róla gondoskodni, hogy soha többé ne kövessem el ugyanazt a hibát. -pár másodperc gondolkodás után felhorkantott- Amúgy is, miután kinyitotta a menny és a pokol kapuit felőlem akár fel is fordulhat. Legszívesebben már most kinyírnám, ha nem lenne rá szükség.
Ekkor elpattant bennem valami. Tényleg nem kell ezt erőltetni.
Faarccal beléptem a konyhába, Armin-ra nem néztem rá, Viola-ra pedig csak rámosolyogtam. Felkaptam azt a fémdobozos teát, amiért indultam, majd elindultam vissza a szobámba, mintha egyikük utánam szólt volna, de nem hallottam rendesen, minden erőmmel azon voltam, hogy ne omoljak össze, mielőtt a szobámba érek.
*E/3-as, Írói szemszög*
A fiú az asztalra csapott és elkáromkodta magát.
-Az a szerencsétlen nem is a sajátját vitte fel. -ő maga is tudta milyen nevetségesen hangzik a kifakadása. Valójában nem értette igazán mi játszódik le benne, és ez volt a legkézenfekvőbb kifogás.
Meg sem várva a másik válaszát az imént távozó lány után indult. Felviharzott az emeletre és benyitott a félvér szobája ajtaján. A barnahajú egyből hátrafordult, azt hitte a barátnője jött utána, Armin-ra egyáltalán nem számított.
-Az az én... -kezdte volna a fiú, de ő sem számított arra, amit látni fog, a lány szemei könnyesek voltak. Hirtelen megdermedt, összeszorult a szíve és késztetést érzett arra, hogy odamenjen és megvigasztalja, de azt nem tudta, hogy mégis miért érez így. Hiszen ki nem állhatja!
A lány gyorsan letörölte a kézfejével a könnyeit és szipogott egyet. Nem akart Armin előtt sírni, próbálta menteni a menthetőt.
Beállt közöttük a csönd, egy kis idő elteltével a fiú megelégelte a benne kavargó érzéseket, úgy döntött inkább elmenekül, mielőtt bármi hülyeséget csinálna.
-Tudod mit, tartsd meg... -mondta majd elhagyta a szobát, és becsukta maga mögött az ajtót.
Átment a saját szobájába és az ágyra vágódott. Bűntudata volt, úgy érezte, mintha bántott volna valakit, aki fontos a számára. Pedig ez mekkora faszság! Csak azt a fél alvilági korcsot bántotta meg.
Az a félvér mindig furcsa érzéseket váltott ki belőle... Mikor rágondolt mindig úgy érezte, mintha valami hiányozna... valami, amit nem tud felidézni.
Lehetséges, hogy tényleg törölték az emlékeit..., de akkor is...
Képes lett volna összejönni egy fél alvilágival?
Képes volt elfogadni és szeretni azt a lányt, akinek a fajtája minden egyes tagját gyűlöli?
Folytatás következik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése