Élesebb fejfájással ébredtem, mint legutóbb. Mikor körül néztem
és azonnal feltűnt, hogy
egy másik helységben vagyok.
-Kialudtad magad? -szólalt meg a hang a fülem mellől, amivel sikeresen a frászt hozta
rám. Idegegesen szembe fordultam vele.
-Egyszer az életben nem köszönnél normálisan, Amanda?
-Á... Emlékszel a nevemre.
-Mi történt azzal a másik 13 lénnyel, akik ott voltak? -tettem
fel egy kérdésemet a sok közül.
-Eltűntek, bár abból ítélve, ahogy
akkor körbe néztél, arra következtetek, hogy te még látod őket...
-Hogy érted azt, hogy eltűntek?
-Szó szerint. Az erejükkel a testük is eltűnt erről a világról.
-Hogy jutottam ki, ha lezártad az átjárót.
-Abba a varázslatba beleadtam a karperec minden maradék erejét,
így nem bírtam tovább tartani a lezárást, de az átjáró csak az után tűnt el, miután te átzuhantál. Abban a
karperecben boszorkányok mágikus ereje volt elzárva, így tudtam varázsolni.
Gondolom abba a sikátorba kerültél, ahonnan
a parti előtt
nyitottam átjárót.
-És a húgom? Meg a szül...
-Elég okos vagy hozzá, hogy rájöjj. -vágott közbe ördögi
mosollyal az arcán. -A
helyedben én nem
emiatt aggódnék. -hirtelen eltűnt- Hanem
inkább azon
agyalnék, mi
legyen az utolsó kívánságom. -éreztem a
leheletét a fülemen. Próbáltam elszaladni, de megszorította a nyakamat. Nem tudtam
ellökni, se kiszabadulni a szorításból. Hamar megcsapott az oxigén hiánya és
egyetlen egy gondolat lebegett a fejemben: Levegőt!
Elhomályosodott előttem
minden és jött a megszokott sötétség...
Mikor magamhoz tértem egy ismeretlen helyen voltam. Mikor
bevillant, hogy mi is történt hirtelen felugrottam, de visszarántott a lábamat és
a kezemet lehúzó súly.
A lábam és a kezem a padlóhoz volt láncolva.
-Soha nem unom meg ezeket a reakciókat. -a visszhang miatt két másodpercbe
bele tellett, mire rájöttem hol áll Amanda.
-Hol vagyok?
-Viszont a kérdéseid mindig egyformán unalmasak... -mondta
csalódott arckifejezéssel. -Jaj, ne vágj ilyen fancsali képet, beavatlak a
részletekre. Jelenleg épp egy szerencsejátékot játszok, aminek a te életed a
tétje, pontosabban a hossza...
-Bővebben? -kérdeztem.
-Ha ennyire akarod tudni. Bővebben ez
a terem nem sokára elkezd
megtelni vízzel, azaz
általam egy kicsit felturbózott vízzel, ami hallucinációkat okoz.
Ha Armin nem ér ide időben, ebben
a teremben fogsz megfulladni, ha pedig ideér, akkor megadom neki rá az esélyt,
hogy ő végezhessen veled, mint az eredeti tervben. –mondta nyugodt
hangnemben és elkezdett kifelé sétálni.
-Csak, így itt hagysz?! –kérdeztem kétségbe esetten. Eddig is
féltem, de most szó szerint megcsapott a rémület hulláma.
-Lassú halált! Viszlát! –intett hátra úgy, hogy hátra se nézett.
-Én semmit sem tettem ellened! Nem én raboltalak, vagy
raboltattalak el, nem én csináltam belőled vámpírt, én nem ártottam
neked soha. -ordítottam utána. Tudtam, hogy ez a kis kifakadásom
rosszul is végződhet, de akaratlanul is kimondtam. Reménytelen helyzetben az ember mindent megtesz a túlélésért.
-Nem érdekel! -villámsebességgel előttem termett- Azóta mióta jártam lent
utálok minden
démont, és ez alól te sem vagy kivétel. Idővel mind kimutatjátok a
fogatok fehérjét.
-Én félig angyal is vagyok. -bár elég idegenen hangzott a
számból, akkor is érvelnem kellett valamivel.
-Az angyalok se különbek. -sivította-Amikor rájöttek, hogy mit
tettek a démonok ők is követték a példájukat.
Ugyan úgy kísérleti
alanyokat szereztek, és létre
hozták a vérfarkasokat. Utálom az összes létező démont és angyalt.
-És ha most megölsz, akkor mi lesz? Ugyan olyan lettél, mint
akiket utálsz. Még most, ennyi év után is csak a bosszú beszél belőled. -túl sokat
mondtam.
-Elhallgass! -visította, majd a földhöz vágott olyan erővel, amitől felordítottam. -Ha ugyan olyan lennék, mint ők akkor nem hagynálak
meghalni. Ha ugyan olyan lennék..., ha
ugyan olyan lennék, akkor
se ölnélek meg, ha könyörögnél. -mondta olyan hangon, mint amilyen a filmekben az őrülteknek szokott lenni: remegett a hangja és szinte tapintható
volt benne a gyűlölet és a szomorúság.
Ezzel ott hagyott. Pár perc múlva a terem két oldalán lévő csőből elkezdett ömleni a víz.
Megcsapott a rémület második hulláma. Kétségbe esetten próbáltam
kiszabadítani magam a láncokból. Hosszú ideig próbálkoztam sikertelenül, egész
pontosan addig, ameddig a víz a bokámig nem ért. Ekkor zsibbadni kezdtek a
végtagjaim és a látásom homályossá vált.
Körülnéztem a teremben másik lehetőség után kutatva.
Második kísérletemet azzal kezdtem, hogy megpróbáltam közelebb
jutni az egyik csőhöz. A célom az
lett volna, hogy betömjem a cipőmmel, de a tervem hamar megbukott, mert a lánc túl rövidnek bizonyult.
Ezek után következett a rémület harmadik hulláma.
Mivel nem láttam más lehetőséget, kapkodva és kétségbe esve kezdetem
a padlót tapogatni, hátha találok valamit...bármit.
Egy idő után a színek,
amiket láttam
elkezdtek felcserélődni és végül a víz vérré vált.
Tudtam, hogy csak hallucinálok, de hirtelen megrémültem és
elkezdtem hátrálni, a hátam mögött lévő láncomban felbuktam, és hátra estem.
Teljesen elmerültem a vízben, amit én saját szemeimmel vérnek
láttam. Szerencsére a vízszint volt elég magas ahhoz, hogy a fejemet ne
verjembe, viszont mikor mozogni próbáltam nem sikerült. Lebénulva feküdtem a
víz felszínén és gondolkodtam.
Elgondolkodtam, hogy legalább nem olyan vaskosak, és nehezek a
láncok, hogy lehúzzanak.
Mióta lehetek itt? A többiek keresnek már? Vajon Armin megtalál?
Ha meg is talál akkor meg kell…
Ennek az egy mondatnak a befejezését nem engedtem meg magamnak.
Nem, Armin okos, kicselezi Amandát vagy ilyesmi...
Hogy kicsit lenyugtassam magam énekelni kezdtem.
A végére könnyek gyűltek a
szemembe. Eszembe jutott mi lesz, ha meghalok. Nem láthatom többé se Armint, se többieket. Amanda azt mondta, hogy én
vagyok a kulcs, a kulcsokkal nyitni és zárni lehet, tehát kinyithatom a menny
és a pokol kapuit, láthatom a családomat.
A könnyeim lassan folytak lefelé az arcomon.
-Armin...-mondtam, mi előtt lecsuktam
volna a szemeimet.
Folytatás következik.....
Juj ez a resz is nagyon jo lett !!! *.* siess a kovivel !! ❤❤❤❤
VálaszTörlésKöszi! ^^
TörlésSzia! Mikorra várható a következõ rész?? Nagyon jó!!
VálaszTörlésSzia! Kösi és fent van. :)
Törlés*Köszi
TörlésSzia
VálaszTörlésHello! :)
Törlés